Eljött a nap, mit várva vártunk”

Zene: Szép Tündérország…
Szavaló: Bácsik, nénik, apák, anyák,
Isten hozta ide hozzánk!
De jól tették, hogy eljöttek,
Látni a mi ünnepünket.
Cseng a dalunk, zeng a versünk,
Örüljenek együtt velünk
Ennek a szép, víg órának,
Kis Jézuska áldásának.
Zene: Vivaldi: Négy évszak: Tél (alatta mondják a verseket)
Szavaló: Jön a tél, jön a tél, az ősz elbúcsúzik.
Zúg a szél, fut a tél út jegén elcsúszik.
Elcsúszik, elterül, tavaszig itt marad,
Hólepedő felett, felhőpaplan alatt.
Szavaló: Hurrá! Hurrá! Itt van a legfehérebb hónaplabda.
Nem is tudod akkorára kitárni a kezed,
Mint amekkora hely kéne ahhoz
Hogy beleférjen ennek a hónapnak
A sok-sok öröme, ajándéka.
Neked mit hoz a december? Vajon kit vársz
Olyan nagy izgalommal az első héten?
Szavaló: Ki kószál ilyenkor térdig érő hóban (kezét szeméhez emeli,
Mintha a világon más dolga sem volna? körülnéz)
Csizmája nyakig ér, szakálla hófehér, (mutatja)
Kócosra zilálta a zord és jeges szél.
Az ajkán mosoly ül, dudorászik vígan.
Dala messze hangzik, azt hallgatják Csíkban.
„Csingiling, csingiling, selymes hó hull ott kint.
Vígan siklik, száll a szánkó,
Csingiling, csingiling.”
Szánkóját megrakta mindenféle jóval (megsimogatja a hasát)
Sok-sok édességgel, dió-mogyoróval.
Siet, el ne késsen, röpíti a szánja
Hiszen minden gyermek napok óta várja.
A dombtetőn felül maga is a szánra
Ismeri az utat – száz éve is járja. (legyint a kezével)
Nem is kell kérdeznem - gondolom gyerekek-
Hogy ez a kis öreg, kicsoda, ki lehet.
Zene: Hull a pelyhes fehér hó…
Télapó! Ő bizony, aki minden évben (elsétál egy Télapó, aki
Megjelenik nálad, titokban, szerényen. néhány cukrot, virgácsot
És a kis csomagot elhozza időre, tesz le)
S elrejti fényesre kefélt kis cipődbe.
No meg a virgácsot! Mert biz’ azt is hagy ott,
De csakis annak, aki néha rossz volt.
Szavaló: Áll a bál, táncot jár hópelyhecskék száza
Mintha minden hópehely fehér szárnyon szállna.
Estére fáradtak, lassan pilinkélnek,
El is álmosodnak, aludni is térnek
Zene: Hull a hó, hull a hó… (kazetta)
/Alatta: Hópelyhek tánca/
Szavaló: Hallgat a nagy erdő, (néhány fenyőfának öltözött
Lomb, levél nincs rajta. gyerek jön be)
Fázó kopárságát
Hópihe takarja.
Hópihe takarja,
Védi, altatgatja.
Tavaszról álmodik
Ága-boga gallya.
Csak a tűlevelű
Fenyők üde zöldje
Virraszt hóban-fagyban.
Színt hímez a földre.
Színt hímez a földre,
Mind frissebb, vidámabb.
Valami nagy titka
Van a fenyőfának.
Toboza csöndesebb,
Mint a madár szárnya.
Mintha csillag hullna,
Mintha lepke szállna,
Szirom a rózsáról
Hangtalan száll a hír
Fenyők tobozáról.
Készüljetek fenyők!
Ha virrad a holnap,
Vigyetek örömhírt.
Kicsiknek, nagyoknak
Kicsiknek, nagyoknak,
Országnak, világnak
- jövendő békéjét -
Népek erre várnak.
Szavaló: Decemberben minden fa ezüsttel van borítva.
Patak vizét, mint mesékben, fagy kövezi éjszaka.
A fölszentelt szánkó éppen fenyőfával tér haza.
A fenyő a meleg házban eleinte sírdogált,
De aztán, úgy reggel tájban újra élénk, üde már.
Tűlevele lágyan rezeg, ha gyertyák gyúlanak,
Ágain az apró tüzek fénye szinte égre kap.
Csillognak az aranyágak, az ezüstös csillagok,
Ragyogásuk szerteárad, bátor fénnyel felragyog.
Zene: Szép a fenyő télen, nyáron… (esetleg énekelhetik a gyerekek)
/Kicsik játéka/